Abu Humusz

Eppen del koruli kavezasunkrol tertunk vissza Dannyval, amikor Sonny ranktamadt, hogy akkor most mennenk e a humuszoshoz, amit mult heten megbeszeltunk. Barmit matek helyett!

Az uton eloszor azt tapasztaltam meg, hogy ha az ember nem a varoskozponton keresztul tomegkozlekedik, hanem a haver autojaval megy az elkerulon, akkor akar negyed ora alatt is le lehet tudni az egyetem-Jaffo utat, szemben a szokasos napi ketszer eggyel, aztan kiderult, hogy a normalis Jaffo (nem a kozpont meg az ovaros, ahol en lakom) tok jo kis gorog-arab falukeverek.

Sonny az uton a magyar humusz-barokrol erdeklodott, mondtam, kettot ismerek, mindketto izraelieke. Erre elfintorodott, hogy azok biztos izraeli zsidok.
(Sonnynak vannak ilyen tipusu problemai: amikor megtudta, hogy egy oleval lakom egyutt, csak annyit mondott, hogy "De hisz akkor o zsido! Szegeny!" (marmint az ole, azaz Zoli). Muszaj voltam beismerni...)

Sonny elmondja az egyetlen fontos szot, a kaja nevet (hogy milyen fajta humuszt kell kerni), de mivel ok rendelnek, elfelejtem. Tobbszor rakerdez, hogy akkor tenyleg ez e a vilag legjobb humusza. Hat persze (egyebkent tenyleg). Kiderul, hogy van egy masik kajaldajuk, de ez az igazi Abu Humusz, es bar oda innen viszik, az mar nem olyan jo. Az is nagyon jo, de mar nem a legjobb. A kitett hagyma csipi Sonny szemet, a tobbiek szorakoznak, hogy biztos mert askenazi (ahogy mindenki az asztalnal). Az egyik csavo mar akkor vegez, amikor masok meg a felenel tartanak, fenyesre nyalja a tanyerjat (na jo pitaval). A 60-as evekben igazi orsvezeto lehetett volna.

Delutan Sonny a nagy matekozas kozepette meg odafordul, hogy Pesten is nepszeruek e az ipodok. O ugyanis most megy majd New Yorkba, ott venni akar egyet. Van most ilyen, hogy egyutt adjak Nike-cipovel es meri a pulzust, emg a lenyomott kaloriat, szerintem megeri e. Kicsit nevetek, de azt mondja, hogy mondjam, hogy megeri, hogy kicsit megnyugodjon, hogy jo dologra baszik el kurva sok penzt. Akkor megeri, Sonny!